Az igazi frontvonal

Miért ezen a kommunikációs pillanaton múlik minden?

Azért, mert ennyire a dolgok mélyére tekintve csak ritkán kopogtatnak az ajtódon. Csak nagyon ritkán. Meglehet, hogy
ennél az elhívásnál már minden más (földi) megszólítás távolibb,
áttételesebb, érthetetlenebb lesz. Tehetségünkből ennyire futja,
ámde meglehet, hogy ha ez nem bír elhatározásra, a "jobb"
aligha ér el hozzád még jó időben.

Istenben még bízhatnál. De nem hiszel benne, így zárva tartod előtte a kaput. Tehát maradsz.
Akik hívnak, már megtettek egy bizonyos utat. Egy szellemi utat,
és eljutottak valahová. Valahová, ahol te nem vagy. Ahová, amerre azonban hívnak. Még hívnak és várnak, azonban látni való, hogy
valamelyest már elszakadtál tőlük. Akik hívnak és várnak, valamelyest előbbre jutottak. Te kissé leszakadtál.
Innen kezdve a kommunikáció lehetősége is romlik.
Lelki folyamatok zajlanak benned is, bennük is, és közben minden átváltozik.
Náluk, akik előbbre jutottak, felmerül a hűség dilemmája.
A hűségé hozzátok. Ezt a hűséget még te teremted -- vagy nem teremted.
Most, ebben a pillanatban is. Talán éppen most a leginkább.
Aki végleg marad, azt befedi az idő, a feledés, a megsemmisülés.
A nem újrateremtődés. Mert ez a döntése. Aki tovább jutott, még visszatekintve vár rád.
Még vár téged, mert nem csak önmagáért indult el a kivezető úton.
Ezzel kockára teszi a saját szabadulását, de vár, hiszen egyek voltatok. Egy időtlen pillanatig még egyek is vagytok. De már szakadnak a szálak.
Nem minden kötelék tud elszakadni, vannak, akiket visszahúztok.
Ők veletek süllyednek, semmisülnek. Magok, akik az útra, kőre hullottatok. A rátok utolsó pillanatig várakozók hűségét igazoljátok, ha mégis felébredtek, vagy változtatjátok tévedéssé, ha mégsem.
A felelősségetek, halálba indulók, ezért még az utolsó pillanatban is
mérhetetlenül nagy. Azért bizonyosan igaz, amit mondok, mert nem véres roham, sötét homály, ahová várnak, hanem a szellem útiránya.
A dilemma tehát ez: meddig kell és meddig szabad várakozni rátok? Meddig lehetséges?

Hős vagy ostoba? A hős át-átlépi a határt és olykor az ostobaság földjén jár. A valójában nem létező időben meg kell találnia azt a pillanatot, mielőtt ez a minőség átfordul. Hűség ostobaságba.
Ezért feszülnek közöttünk, a saját táborunkon belül a legsúlyosabb ellentétek. Ezért húzódik a döntő frontvonal a mi táborunkon belül.
A manipulátorok tudják ezt is. Lehet, hogy nem pontosan így fogalmazzák meg, de ezt a lelki viszonyulást a léthez, mint jelenséget, ismerik, a manipulációban alkalmazzák, erre ráerősítenek.

De hozzájuk ne viszonyítsd magad. Ők – tudatos akaratuk által – elkötelezettek a Sátánnak.

(sch)