Igaz tett

Hazugságon nõttél fel, ahogy a szüleid, a nagyszüleid és azok szülei is: az Új Világrend régóta épül. Most itt van, szinte készen, és számodra is van ketrec. Igaz, méreg is. A kizsákmányoltság mikro-szintjeiért (mind hamis) folyó harc jól lefoglal, kellõképpen ki is merít.
A lényeg keresésére így se idõd, se erõd. De valóban sok is a dolog, és nem húzhatod ki magad: ezt, az Új Világrendet csak te tarthatod, és tartod is fenn.

Vagy fenntartod, és mindegy, hogy mit mondasz közben,
vagy átlátáshoz jutsz, és az átlátásból nyert tudás alapján kiszállsz.
Átlátáshoz azonban csak akkor juthatsz,
ha akarod és keresed az igazságot.

Nem tudom, hogy tudásra jutni lehet-e másképp is, mint kegyelem által, de vagy akarod és keresed az igazságot, vagy magad ütöd saját homlokodra a menthetetlenség pecsétjét.
Maradsz és fenntartod az Új Világrendet, vagy kiszállsz, és az eltûnik.
Meghánytuk-vetettük a világ dolgát néhányan. Aztán többen. „Te is így látod?” „Te is így érzed?” „Ez valóban így van? Lehetséges ilyen mérhetetlen félrevezetés?” A válasz: igen.
Az ellenünk fordított folyamatok világa vesz körül, de meg tudjuk mutatni a kivezetõ ösvényt – és mi indulunk.
Ha meglátni sem és elhinni sem tudod ezt, maradj, de ne feledd:
ez a szép Új Világrend csak azért létezhet, mert fenntartod.
Mert a részévé válsz. Ez kizárólag az akaratodtól függ.

A világ, amelynek része vagy, milyen lehetne más, mint amilyen részekbõl áll? Ha nem jó világban találod magad, az igaz tett
az egyetlen, ami kiemelhet. Te teremted a saját világod. Az igaz a minõség kiválasztása, a tett a valóságba helyezése.
Csak amilyen mértékben átlátod a manipuláció lényegét, olyan mértékben kerülhetsz ki belõle.

Nincs más út, és nincs más mód. Vagy mégis? „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – szoktuk idézni. Hát megmondom, ki ellenünk. Isten teljhatalmú földi kormányzója. Õ van ellenünk, a jelek szerint. És ezzel aztán így végünk is.
Mi magunk vagyunk önmagunk ellen. „Szabadon”, következetesen és hatékonyan. Olyan megbízhatóan, hogy arra akár egy világot lehet alapozni. Fel is épült. Miért is ne?
Amikor Jézus azt mondja, hogy a gonoszt engedd át magadon,
akkor azt akarja megértetni veled, hogy ne lépj a gonosszal kapcsolatba. Semmilyenbe. Ezzel elérhetetlen maradsz a számára. De ha „csak kíváncsiságból” megnézted a mûsoraikat, hiába szidod vagy tiltakozol. Azzal is élteted.

És ennyi elég is, mert a folyamatoknak csak a pillanatnyi,
látszólagos megnyilvánulása kicsi. Azé is, amelyik meg fog ölni.

Pedig valahol mélyen tudjuk, hogy lassú víz partot mos. Akkor is,
ha éppen semmi sem látszik ebbõl. Az igaz tett is ilyen, csak a másik irányba mutat. Legyen bár olyan csekély, hogy érzékelni se lehet,
bizonyos lehetsz benne, hogy van hatása. És iránya. Talán a vektorral sem tévednénk nagyot. Minden tett, a legjelentéktelenebbnek tûnõ is, összefüggéseiben bonyolult.
Különbözõ irányú és mértékû hatások jellemzik, de ezeknek mindig van egy összegzett iránya, és ezt az irányt a lelkiismeret mindig látja is.

Mindegy, hogy végeztél-e egyetemet, érted-e a kvantumfizikát,
ez ma a kivezetõ tudás alapja. Ha ezt nem hiszed,
akkor egy akadállyal több áll elõtted.

Egész világ-apparátus dolgozik folyamatosan azon, hogy a kiszivárgott tényeket felhígítsa fantáziatermékek áradatával. Azért, hogy a határvonalak összemosódjanak, és – álmatagon – a „nem hiszem” kategóriába sorolj át létfontosságú tudás-részeket.
Hogy megbízhatóan szedd a méregpirulát.
Hogy megbízhatóan részt vegyél a besugárzáson.

Távvezérelt önmegsemmisítés, változatos módokon. A rossz tulajdonságainkra alapoztak. Üzemszerû technológia, üzemszerû hibaszázalékkal.
Vannak, akik ki tudnak szállni, de amíg a „hibaszázalék” egy kritikus szint alatt marad, az uralmi helyzetük fennmarad. Nem is aggódnak különösebben, hiába nyílt titok mindez.

Arra alapoztak mindent, hogy nem ébredsz öntudatra.

Te állsz a középpontban, ezért a kérdést nem háríthatod el, sem át másra. Maradsz és fenntartod, vagy kiszállsz és összeomlik.
Megértetted ezt? Akkor gyõzünk.

(sch)