A nem összefogás képlete
A k é p l e t a hozzá tartozó lényeg kifejeződése,
leirata. Recept, amely közli a megoldás útját-módját, megjelöli a teljes
eszmei cél eléréséhez vezető utat. Leírja annak helyét, ismert helyek
összefüggésében.
Végighaladva a képlet által kijelölt úton, bizonyosan megoldásra lehet
jutni. Azzal a megjegyzéssel, hogy nem létezik lehetetlen.
(Idea megvalósulása) = (a konkrét elgondolás) (végigvitele)
Ez bármely cél elérésének alapképlete. Elkerülni az eszmei teljes célt,
és bárhová máshová jutni számtalan változatban lehetséges.
Minden erőfeszítés, amelynek vagy a konkrét elgondolásában
vagy a végigvitelében hiba van, az eszmei cél, a teljes cél, az idea
szempontjából veszteséggé, ellenerővé, úttorlasszá -, végső soron árulássá
lesz. Ez nem szándék kérdése, hanem szükségszerű következmény.
Okozat.
A képletszerű, matematikai logikai ízű megközelítés csupán a kiindulási
alap megkérdőjelezhetetlenségét hivatott érzékeltetni, a JPÉ (józan
paraszti ész) - a két gondolkodási mód nem áll egymástól távol - hasonló
eredményre vezet.
A képletnek számunkra fontos lényege az is, hogy semleges. Ha léteznének
manipulátorok, és az volna a céljuk, hogy háborút nyerjenek anélkül,
hogy szemtől szembe meg kelljen ütközniük a harcmezőn, csak a fenti
alapképlet mentén tudnák a céljukat megvalósítani.
És ha léteznének, akik ellen rejtett háborút folytatnak, nekik
is csak ugyanezen képlet megértésével volna esélyük hathatós védelemre.
A képletek eleve sem titkosak, de a megvalósulással meg is nyilvánulnak,
mintegy kiíródnak.
Ha azt látjuk, hogy valamely dologban történik megvalósulás, más dologban
nem, a képlet segítségével lehet megtalálni azokat a tényezőket, amelyek
a megvalósulást biztosítják, illetve akadályozzák vagy kizárják.
Hogyan lehetséges az, hogy a nemzet veszejtésében erős megvalósulás
tapasztalható, a mentésében és megtartásában gyenge? Az előbbiben hatás-összpontosulás
mutatkozik, az utóbbiban szétesés?
Ha a képlet "(elgondolás)" tényezőjének mindkét esetben ugyanazt (egymás
ellentettjét) tekintjük, vizsgálandó tényezőként a "(végigvitel)" marad.
Mindkét oldal végigvitelét átgondolva találunk egy közös elemet.
Ez az elem mind a nemzetvesztő, mind a nemzetmegtartó célmegvalósításban
jelen van. Ez az elem a demokrácia és analóg árnyalatai: a személyes,
személyiségi és szabadságjogok és a személyes igény ezekre.
Látszólag ugyanaz dolog. Miben különbözik mégis a két oldalon?
Az egyik oldalon erősen hangsúlyozzák, hirdetik, mintaszerűen védelmezik.
Látványosan harcolnak érte, szinte ütik a vasat.
A másik oldalon kevésbé hangoztatják, de komolyan veszik. Talán kevésbé
harcosan, de szinte alapkészségként élnek vele.
Ez két pontosságra és igazságra törekvő meghatározás.
Egy jó meghatározás mindig a megoldás kulcsát, képletét is tartalmazza.
Mintaszerűen...
Még egyszer, mi is pontosan vizsgálódásunk tárgya?
Szabadság... – egy összetett fogalom, magas szintű eszmei tartalommal,
és húsba vágó gyakorlati vonatkozásokkal.
Egy szinte szent dolog. Mindenki eredendő és elidegeníthetetlen joga
a szabadsághoz... - nagyszerű, fennkölt dolog.
Jog a szabadsághoz... Mindig, az élet minden pillanatában... Minta...
Az egyik oldalon mintha inkább adnák a mintát, a másikon mintha
inkább elfogadnák.
Gyógyszer és méreg. Az anyag ugyanaz. A mérték más.
Demokratikus szavazás...
Szabadság... Szent szabadság...
Demokratikus szavazások... Újra és újra... Szavazás arról, hogy napirendre
kerüljön-e egy kérdés...
Szavazás a szavazás rendjéről... Szabadon. Mert az ember szabad, és
a szabadság szent. A szabadság az ember
elidegeníthetetlen alapjoga. Amit azonban mindig el akarnak rabolni,
ki akarnak játszani, le akarnak tiporni.
Ezért a szabadságot meg kell védeni, újra és újra meg kell küzdeni
érte..
De hiszen a végigvitelben, nincs helye folyamatos "szabadságnak"!
Hiszen a szabadság víz a szemcsék között!
Olaj a felületek között! Ha a szemcsék szabadon elcsúsznak egymáson,
nincs tégla. Ha nincs tégla, nincs ház.
Ha a felületek szabadon elmozdulnak egymáson, nem lehet elindulni, és
nem lehet fékezni, megállni. Mondjam még?
Az igazi kérdés: milyen szabadság? Rend nélküli? Hiszen a folyton "szabad"
részek soha nem alakulhatnak sereggé!
Mert a rend nélküli tudati szinten lehetetlen!
Egyfolytában szabadok még egy turistacsoport tagjai sem lehetnek! Vagy
a csoport, mint csoport, nem is fog az eltervezett célba érni.
"A szabadság szent" állítás igaz. A "hogyan" azonban nincs benne a
mondatban. A REND szerint - ez a rejtett mondat.
Szabadság a REND szerint van. A tőrbe csalás a ki nem mondott mondat
ki nem mondásában van.
Mert, ugye, nem kell kimondani, ami tudott. Csakhogy a "tudott"
csak tudható. "Ja, én nem gondoltam, komám, hogy ezt te nem
tudtad. Hiszen ezt mindenki tudja." Pedig csak tudhatja. Ha elgondolkodik
rajta. Ha csöndhöz jut.
Rájuk, akik a ki nem mondott, másik mondatokat nem tudják, egy "Új
Világrendet" lehetett alapozni. Mint megbízható szolgákra.
Öntudatos, "szabad" szolgákra. Hogy fordítsunk ezen, sereggé most gyűlünk.
Ezen a kommunikációs ponton múlik minden.
Ez az igazi frontvonal.
|